attól hogy sajnálod,még éhesek,az hogy ezt leírod semmivel sem lesz más,akit kellett ledobták a Taigetoszról,nem véletlenül,,,,ezt ma is meglehetne tenni,

Most, hogy lassan vége a Karácsonynak, nagyon, nagyon sajnálom azokat a személyeket, akik egyedül voltak kénytelenek ünnepelni. Meghalt a párjuk, a gyerekeik elhanyagolják a szülőt, stb. Szent estén az emberek nem szoktak otthonról kimozdulni.

Még jobban sajnálom azokat, akik munanélküliség következtében otthon fáznak, a segély konyhákra szorulnak egy tál meleg ételre a szabadban, és este éhesen alszanak el. Láttam fotót, hogy egy jó arcú, tisztán öltözött 6-8 éves kislány kanalazta a bizonyára jó ízű meleg ételt. A szívem elszorult!

Sajnálom azokat a gyerekeket, akik Karácsonyra egyetlen ajándékot sem kaphatnak, esetleg még a cipőjük is lyukas.

És sajnálom azokat, akik - a saját hibájukon kívül - hajléktalanok lettek és a karácsonyfájuk csak a város (falú) utcai közös karácsonyfája. Szerencsés az, aki e fa alatt a párjával fohászkodhat a Jóistenhez.

Sajnálom azokat a hajléktalanokat, akiket időjátástól kicsit védett helyekről este elzavarnak indokolatlanul!

Olvastam - 2013 évvel ezelőtt Betlehem városának elöljárói nem zavarták el a vándorlástól izzadt, mosdatlan - mondhatni büdös - názáreti Máriát és Józsefet, abból a bizonyos istállóból. Napokig ott lehettek, közben gyarapodva a világtörténelem leghíresebb emberével, a kisded Jézussal!

Nő vagyok és anya, néha angyal vagyok,
néha az Ördög maga...Néha magányosan élek,
néha szerelem-tűz éget...Néha szomorú vagyok,
néha boldog,néha jólesnek romantikus dolgok...
Néha álmodozom,néha félek,néha kislány vagyok,
ábrándos lélek.
..Néha erős vagyok,néha meg
gyenge,..néha ártatlan kinek tiszta a lelke...
Tehát nem holmi Barbi baba, hanem büszke Nő
vagyok és Anya.

Annyival egyszerűbb volt régen, mert az emberek személyes találkozó után lettek ismerősök, barátok, vagy szerelmesek és nem pedig egy profilkép láttán! Régen napokat vártak egymás levelére ma meg ki vagyunk bukva, ha 5 perccel később válaszol az üzenetünkre! Internet nélkül a párkapcsolatok talán még mindig ott tartanának ahol régen, hogy inkább megjavítják azt ami elromlik nem pedig legörgetik az ismerősök listáját, hogy ki legyen a következő.

Ha eljön majd a nap, amikor öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek légy hozzám türelmes, és próbálj megérteni. Ha leeszem a ruhámat, ha nem tudok rendesen felöltözni, légy türelmes, jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre! Ha beszélek hozzád, és elismétlem ugyanazt a dolgot, ne szakíts félbe, kérlek hallgass végig. Amikor kicsi voltál ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál. Ha nem akarok mosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte. Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra. Megtanítottalak sok mindenre; hogy egyél jókat, öltözködj szépen, hogy hogyan nézz szembe az élettel. Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésük fonalát adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson, és ha mégsem sikerül megtennem, ne légy ideges és ami a legfontosabb az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám. Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd, hisz jól tudom, hogy mikor kell ennem, és mikor nem. Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni, nyújtsd a kezed ugyanúgy, ahogyan azt én tettem, amikor te tanultál járni. Amikor egy napon azt mondom neked,hogy nem akarok tovább élni, hogy meghalok, ne légy dühös, egyszer ezt is meg fogod érteni. Próbálj megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem. Egy nap majd meg fogod érteni, hogy minden hibám ellenére mindig a legjobbat akartam neked, mert az utat szerettem volna előkészíteni neked. Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok. Mellettem kell lenned, próbálj megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél. Segíts járnom, segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel. Megfizetek majd egy mosollyal és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek, gyermekem..