Egyszer a falusiak
elhatározták, hogy esőért
imádkoznak. Az ima napján mindenki
kivonult a
mezőre, de csak egy kisfiú volt, aki
hozott esernyőt.
EZ A HIT ! Amikor egy egyéves
gyermeket a levegőbe dobsz,
nevet, mert tudja, hogy az apa el
fogja kapni őt. EZ
A BIZALOM. Amikor éjjel aludni
térünk, nincs rá biztosíték, hogy
reggel felébredünk. Mégis beállítjuk
az ébresztőt. EZ
A REMÉNY.

A nők a világ jobbik fele,
mi férfiak ebbe nyugodjunk bele.
Írásom azért foglalja itt a helyet,
hogy most harmatos virág helyett,
a nőnapi ünneplés hevében,
elrebegjek néhány szavam, a magam, s férfitársaim nevében.
Boldog Nőnapot Kívánok! :)

http://www.youtube.com/watch?v=YSSdjlP4Klo

EZT OLVASSÁTOK EL.!
Ma hazafelé vonatoztam és ugyanolyan útnak indult mint az összes többi, de a mait sosem felejtem el. Egy bácsika szállt fel az egyik megállónál. Ideges volt és zavart , sok táskával a kezében. Leült hozzám. Majd kivett az egyik szatyrából egy darabokban lévő mobilt. Elnézést kért tőlem hogy szétpakolt. Remegett a keze ahogy próbálta összerakni és elkezdtek potyogni a könnyei. Megkérdeztem segíthetek-e neki és elvettem tőle. Egy régi sony ericsson volt. Összeraktam de már nem lehetett bekapcsolni. Mikor ezt megmondtam neki még jobban sírt. Megkérdeztem mi a baj? Elmondta, hogy a lányát lenne muszáj felhívnia ,mert a feleségét műtötték és tudnia kell hogy van. Megkérdeztem tudja-e fejből a számot? Erre előhúzott egy gyűrött papírkát. Tárcsáztam a telefonomról és odaadtam neki. Meglepve nézett rám, hogy tényleg megengedem és tényleg felhívhatja???! Sikerült beszélnie vele, de miután zokogni kezdett tudtam hogy baj van. Visszaadta a telefont. A felesége belehalt a műtétbe. Azt mondta nekem: "Ne tessék veszekedni, csak SZERETNI!! Én veszekedtem és már nem szerethetek!!" Képtelen voltam megszólalni... nagy igazság amit mondott, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor elköszönünk reggel munkába menet vagy bármikor, nem biztos, hogy lesz még alkalmunk kimondani ezt a szót... - Nem én ültem a vonaton, de tanulságos történet szerintem, mindenki számára...

Anyuka a kamasz fiához: -Kisfiam van màr baràtnőd?!
-Van feleli a fiú bátran.
-És adtál màr neki puszit?
-Igen -és mit szólt hozzá?
-Nem hallottam a combjával összeszoritotta a fülem!

1943. január 11-ről 12re virradó éjszaka. A hőmérséklet jelentősen csökken, a hőmérő higanyszála mínusz 35 fokot mutat. Kétszázötvenezer Magyar férfi áll a don partján. az őrön keze ráfagy a puskára. vakító fehérség, csend... ,, CSAK MEGHALNI LEHET, HÁTRÁLNI NEM ! ,, 1943. Január 12. 9 óra 45 perc. megremege az ég és a főld. Irtozatos tűzérségi, aknavető és sztalin-orgona pergőtűz zúdul az urivi hídfővel szemben védő Magyar gyalogezredek állásaira! Még lélegzetvételre sincs idő, máris újabb orosz tömegek rohamoznak, ezúttal erős harckocsi támogatással egy Magyar ezredre, kétt szovjet hadosztály jutott! Ezek a tények nem hagynak kétséget aziránt, hogya bátran harcoló csapatok emberfeletti teljesitménye, a katonáknak az éjjel nappal dúló szüntelen harcban tanúsitott készsége megoldhatatlan feladatot szolgált! 70 éve a Doni katasztrófának mégis mais akadnak ebben az országban olyan (emberek), akik még a hősí halál emlékét is el kívánják vitatni nagyainktól! Emlékezűnk e-napon rájuk! Dicsőség a hősöknek!!!